Nem írok arról, hogy hogyan megy szembe Orbán Viktor és
Lázár János nemrégi önmagával, nem ismétlek olyan evidenciákat, hogy ekkora
volumenű, tartós hatású és nagy kockázatú döntést illik megbeszélni, és nem zártkörű
elnöki csevejjel intézni. (Különösen a Nemzeti Konzultációk Országában.) És a megvalósítást, finanszírozást is egyeztetni, majd
tendereztetni szokás. Végképp nem akarok energetikai szakkérdésekbe bonyolódni,
lándzsát törni egyik vagy mások technológia mellett vagy ellen. Mindezeket jobban, okosabban megírta és megírja más.
Egy új szempontot szeretnék bevezetni a vitába: Mi lesz, ha kirepül Széles Gábor madara a
kalitkából, és legyőzve a gravitációt ingyen árammal potyogtatja tele szép
hazánkat? Mi lesz akkor az 50-60 évre tervezett 3-4-5ezer-milliárdos
beruházással, és mi lesz szegény Putyinnal plusz a KÖZGÉP-gyanús hazai alvállalkozókkal?
De főleg: mi lesz a frissen készülő
gigantikus MŰ-vel? Milyen utóhasznosítás
lehetséges? Gigantikus paintball pálya? Bérbe veszi Andy Vajna, és Bruce
Willis filmek színhelye? Az Orbán korszak Múzeuma? Vagy Pakson gyártja majd
Széles Gábor a madarait? Megannyi nyomasztó kérdés…
De komolyra fordítva a szót: az utóbbi 10 évben ha valamit,
akkor azt az egyet megtanultam, hogy ma már
nincsenek biztosan tudható, hosszú távra
érvényes lineáris trendek, előre-számolások: felgyorsult a világ, a lineáris helyett logaritmikus korban élünk.
Ma nem lehet megmondani,
hogy hogyan alakul 30 év múlva a világ energiapiaca, sem az előállítás, sem a felhasználás
oldaláról. Pontosabban: nem lehet
képünk az ezeket meghatározó technológiákról. Azaz ha nem Széles Gábor (Tesla
főnix)madara, akkor esetleg a magfúzió, vagy az energiatárolás forradalma – ami
reálissá teszi a nem folytonos termelés miatt problémás természeti energiák
térnyerését – rendezi majd át a piacot. De valószínű, hogy valami más jön,
amire ma még nem is gondolunk. (Esetleg Vernét kellene olvasni…) De a lényeg: NEM tudjuk, és nem is tudhatjuk.
Tehát nem tudom, hogy az atomenergia jó döntés-e, de abban biztos vagyok, hogy semmilyen döntés
nem jó ma, ami monokultúrás és egyirányú utcába terel be 50-60 évre, ezzel
bizonytalan kényszerpályára lökve. A jövő szempontjából csak adaptációképes és
diverzifikált megoldások lehetnek biztonságosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése