Engem Kincses Gyulának hívnak. Szellemi önfoglalkoztató közgondolkodóként megvásároltam a www.asztalfiok.hu címet, mondván, hogy én már inkább csak az asztalfióknak írok.

Az Asztalfiók tipikusan blognak készül. Szubjektív, reflektív, éppen ezért sarkosabb és lazább. A tanulmány jellegű, kiérleltebb írásaim továbbra is a www.kincsesgyula.hu címen olvashatók.

2015. április 8., szerda

Amit nem tudsz megszüntetni, azt legalizáld



Az új egészségügyi kormányzat első erős ígérete a hálapénz felszámolása volt. Mára eljutottunk odáig, hogy a hírek a hálapénz legalizálásáról szólnak. A felvezetés pikírt, de okkal: a hálapénz elleni érdemi lépések nemhogy késnek (mert az aláíratásos ötlet nem tekinthető annak), hanem 2014. szilveszterére olyan szabályozás született, ami garantálja a hálapénz továbbélését, hiszen megtiltja azt, hogy legálisan vásároljam meg azt, amit szeretnék. Marad az illegális vásárlás, zsebből zsebe.



De ez a mostani szabályozás(i ötlet) jó, szükséges és üdvözlendő. Nem oldja meg a hálapénz kérdést, de megold egy zavaros joghelyzetet, feloldja a törvények közötti ellentmondást és megszünteti az egészségügyi dolgozók indokolatlan fenyegetettségét. Ez tehát jó. 

De aki azt hiszi, hogy most legalizálják, vagy hogy megoldják a hálapénz kérdést, az téved. (Legyen szó blogolvasóról, vagy akár kormányzati tényezőről.) Vélhetően egy ellentmondásos joghelyzet feloldása jön, amivel visszaáll a "régi rend", azaz a mai (és többévtizedes) gyakorlat. És a hálapénz se több, se kevesebb nem lesz.



Hogy értsük:

Történetileg a közép-Kádár kortól az a politikai-társadalmi konszenzus működött, hogy a hála jellegű hálapénz, az szabad, de tilos kérni, tilos előre adni, és főleg tilos előnyért adni. Ennek megfelelő volt a jogi szabályozás is. A hálapénz annyira legális volt, hogy már az SZJA bevezetésekor (Kádár rendszer!) külön rovatban – együtt a fodrászok borravalójával – lehetett bevallani, és ez nem minősült önfeljelentésnek. (Működött, és az akkori kollegák között népszerű volt az a Commodore 64-re írt programom, amiben meg kellett adni, hogy mennyi adót vagyok hajlandó befizetni, és a program kiszámolta, hogy ehhez mennyi parát kellett  bevallani.)

Azt persze tudjuk, hogy azért nem pont így működött ez, nem volt ennyire tiszta, mert a parát sokszor előre adták, néha szürke a határmezsgye a hála és az előnyvásárlás között, de ezzel jól elvoltunk. (no para a para miatt...)



Ez a helyzet kavarodott meg a második Orbán kormány idején hozott jogszabályokkal. Mert egyrészt az egészségügyi törvénykezés intézményvezetői hatáskörbe utalta a hálapénz elfogadásának engedélyezését (vagy megtiltását…), másrészt a Büntető TörvényKönyv (BTK) 2012-es módosítása kategorikusan bűncselekménynek minősítette. Az olvasó kapkodja a fejét és tényleg nem érti: ha egy egy éve elfogadott törvény alapján az igazgatók engedélyezhették a hálapénzt – ami le is adózandó, mint legális jövedelem –, akkor miért jár érte börtön??? És ugye a BTK az egy erős törvény…

Ami a BTK változást illeti, előszöris tisztázni kell azt, hogy nem ágazati (nem egészségügyi) szabályozás született, hanem általános érvényű. A BTK 291. § (1) bekezdése szerint: „aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja (...) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ez más ágazatokban lehet, hogy kevésbé problematikus, de az egészségügy szempontjából „veszélyes”. A kérdés innentől fogva az, hogy mi is tekinthető jogtalan előnynek? Egy tábla csokoládé? 10.000 Ft feletti boríték? Hol a határ, és van-e, illetve kell-e határ? Ez a szöveg bizony – határ-megjelölés nélkül – azt mondja ki, hogy jogtalan előnyt tilos kérni, elfogadni, (sőt: még ebben bizakodni is), és a fizetés feletti ilyen jellegű többletjuttatás (a hálapénz) jogtalan előnynek számít akkor is, ha az őszinte hála jele.

Szerencsére ezt a paragrafust az egészségügy területén azóta senkire nem alkalmazták. De ott van, bármikor elővehető és alkalmazható, ha netalán megint a statuálás lesz a lényeg.

Ezért nagyon tudnék örülni annak, hogy ha ez a lehetetlen helyzet és fenyegetettség megszűnne, és ha a törvényeket megint az élethez igazítják. Van elég baj ebben az ágazatban, nem kell ilyen felesleges dolgokkal is hergelni, frusztrálni az egészségügy egyre fogyó, alulfizetett és túlhasznált dolgozóit. Úgyhogy hajrá, tessenek csak törvénykezni!

Az örömöm persze még nagyobb lenne, ha a legalizálás mellett a visszaszorításáról is szó lenne, mégpedig a valós okok kezelésével. De az én koromban (2015) nem érdemes már mohónak lenni, meg kell becsülni a kis örömöket is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése