A FIDESZ a B közép fogságában

Nem a fociról írok, csak annak kapcsán. Mert a (magyar) focival egyébként semmi bajom, azt gondolom, amit minden toleráns, nyitott gondolkodású ember: semmi bajom a focival, amíg azt felnőtt emberek, szabad elhatározásukból a négy fal között művelik (és nem veszik videóra).
 

Ennyi, ne többet róla, mert ami Magyarországon futball címén a négy falon kívül történik, az szóra sem érdemes. Nem botrányos, hanem említésre se méltó. A botrányos nem a játék, hanem ami a játék körül van: a töménytelen közpénz eredmény nélküli beleöntése, a pártvezetők sütkérező és gusztustalanul lobbizó/kijáró involválódása, de főleg a rasszista randalírozó szurkolók vérlázító és országblamáló viselkedése. Ez az, ami már megér egy blogot. Az út közben tett konyári kitérő, a vonatozás, a kinti balhé, a külügy minden történésen kívül álló faarcú kinyilatkozása. És persze az azóta is tartó síri csend, hiszen jól van ez így. Mégegyszer mondom: sok ország egész jól elvan, pedig ott se jobb a foci. Nem ez a szégyen, hanem ami a foci körül zajlik (vagy épp nem történik) Magyarországon.

A foci nem a fixre vehető 0:3 miatt ütötte át az ingerküszöböm, hanem korábban, a Csatári molinó ügy miatt. Hogy Kubatov Gábor (aki a Fradi elnöksége mellett szabadidejében a FIDESZ pártigazgatója) nagyon nem siette el az elhatárolódást saját szurkolóitól (pontosabban: attól a maroknyi és nagyon ártalmas csoporttól, amelyik ezeket műveli). Későn, és csak külső nyomásra szólalt meg, és akkor is csak arról beszélt, hogy az ilyen szurkolói magatartás mennyi anyagi kárt okoz a klubnak, tehát Kedves Fiúk, ne csináljátok, illetve fizessétek ki. Semmi olyan, hogy aki zsidózik, vagy náci propagandát folytat, annak nincs helye köztünk, vagy hogy nem tűröm, mert ez ellentétes a Klub erkölcsiségével. Nem. Csak az a szaros 800.000 Ft.[1], az fáj, tehát ne csináljátok. Ennyi.

És itt jött az igazi történet: a Ferencváros szervezett szurkolói csoportjai (mondom: közös csoportjai, és nem egy szélsőséges ultra-mag) közös közleményben reagáltak a klubelnök pénteki videó-üzenetére, melyben ezt írják: Elszomorít minket, hogy Kubatov Gábor sokadszorra nem védi meg a Clubot és szurkolóit, nem áll ki az MLSZ szisztematikus, kizárólag a Ferencvárost és szurkolóit sújtó boszorkányüldözésével szemben. Ehelyett, ahogy korábban is, most is asszisztál a büntetéshez, szurkoló- és labdarúgás-ellenes rendelkezéseket vezet be, szembefordul a Ferencváros és táborának évszázados hagyományaival…”

És innentől hoppá van, és Kubatovnak (pártigazgatói szerepkörben is) szembesülnie kellett a kutya és a farok viszonylatának inverzbe fordulásával. Hogy a B közép az használható – lásd még Wittner Mária 2006-os hőseit –, de nem uralható.  
 
A jobbikkal való konkurenciaharcban, szavazatszerzésből, taktikai okokból, – mert a FIDESZ lényegét tekintve tényleg nem szélsőjobbos, nem fasisztoid, és még csak nem is nacionalista párt – lehet „nacionalista húrokat pengetni”, ki- és összekacsintani, kettősbeszélni, tudottan félreérthető gesztusokat tenni, és lehet használni a radikális csoportokat, de ezek a fiúk nem jártak kutyaiskolába, így nem értik az „Enged!”, a „Vissza!” és az „Ül, fexik!” parancsokat.

Innentől kétesélyes, hogy ki fektet kit, és a kiengedett szellemek örök tulajdonsága, hogy nagyon nehéz visszatuszkolni őket.

Hát, ezt történt mostanság a fociban (a focitól függetlenül folyó stadionőrületen kívül).
 

---

[1] Az összeg lekicsinylő minősítése az óriási átigazolási pénzek függvényében értelmezendő. De egy élvonalbeli csapatnál ez tényleg a kerekítési hiba.

A tökéletesen odakészített gereblye: Mesterházy és Bajnai Orbánék csapdájában

A dolog hibátlan, mondhatni tökéletes. A Habony Művek nagyot alkotott. Mert látjuk: az ún. demokratikus ellenzék bármit, bárhova lép, a szupergereblye mindenképpen orrbavágja. Nincs jó megoldás, nincs jó lépés: a hét tárgyalós - felállós, üzengetős vergődése, egymásnak feszülése is bizonyítja, hogy a csapda tökéletes.

Mert a FIDESZ feleslegesen biztosítja/akarta túlbiztosítani magát az előzetes feliratkozással, választókerületek átszabdalásával, határon túliak szavazatával, egy formálódó (azaz nem tisztázott erőviszonyú, identitású és táború) ellenzék esetében az egyfordulós választás tökéletesen elégséges a választási győzelemhez, – és ráadásul píszí. Ráadásul az „ócsó állam” és a politikaellenes hangulat miatt a népek is szeretik ezt. A lényeg: az egyforduló miatt csak totális és fegyelmezett együttműködés esetén lehet legyőzni a FIDESZ-t, és ráadásul ez a fegyelem nemcsak a pártok részéről elvárt, hanem szavazóiktól is. A szavazóknak hűen (fenntartás nélkül) kellene követni a megegyezéseket, és aszerint – nem pedig saját meggyőződésük, érzelmeik, szimpátiájuk szerint – kellene szavazniuk. Ráadásul mindannyiuknak. Ez lehetetlen.

A feladat tehát megoldhatatlan. Nem csak azért, mert amíg van két magyar, az nem fog egyetérteni (már ezért is kősziklára épült a FIDESZ taktikája). Mert tényleg lehetetlen minden fél számára elfogadható módon kitalálni, hogy milyen alapon legyen a megegyezés, helyosztás, visszalépés. Kell valami objektív mérce. Az jó. De mi is? Közvélemény-kutatás? Ugyan már (csak abban a közvélemény-kutatásban hiszek, amit magam hamisítottam). OK, akkor legyünk nagyvilágiak, csináljunk előválasztást. De hogy is, és miért is? Mert ha a számokat, egy egyfordulós előválasztás esélyeit nézzük, akkor ugye az MSZP a létező infrastruktúra, mozgósítási képesség, tényleges támogatottság és fegyelmezettebb támogatói kör miatt mindent visz.

De különben is: mi vegye rá a formálódó új pártokat, hogy lemondjanak a megmérettetésről? És főleg: én miért ne arra szavazzak, akit én választottam, akiben én bízok, hanem arra, akit mondanak? (És ugye a formálódó pártoknál még-kevésbé létező dolog a pártfegyelem.) Megannyi kérdés, és a reális válasz annyi, hogy ez kódoltan reménytelen.

Mindennek azért fontos a megértése, mert nem Mesterházy vagy Bajnai makacssága, akarnoksága, megegyezés-képtelensége az ok. A helyzet kódolt, és a Habony Művek zseniális forgatókönyve szerint zajlik.

Akkor meg ne a kényszer-tusakodó párost tessék ekézni!

Bayer Zsolt nekiment Orbánnak?

Persze hogy nem, pedig a formál logika és a tények szerint igen. (De tudjuk: elég baj az a tényeknek.)

Bayer Zsolt „Koraszülöttek” címmel írt egy tárcát a Flag - Egy JOBB magyar magazin az értékek mellett című internetes polgári magazinban (nem a Zászló, hanem Flag). Az írás lényege: A miskolci „koraszülött botrány” a ballib söpredék, a média műbalhéja és hangulatkeltése, mert egyrészt a koraszülött (mint olyan) az per definitionem életképtelen – tehát halandó, és ezért is halnak ugyanilyen arányban a koraszülöttek más kórházban is –, másrészt ez nem „ügy”, hanem politikai célú hangulatkeltés. Bayer szavaival: „Aki ebből botrányt kavar, az akar valamit. Esetünkben politikai előnyt akarnak szerezni valakik. Más nincs a történtek hátterében.”

Igen, így igaz. És Bayernek tudnia kellett, hogy ebből Orbán Viktor csinált ügyet, ő emelte fel a Head line-á azzal, hogy példa nélküli módon személyesen intézkedett, személyesen rendelt el vizsgálatot, és személyesen függesztett fel kórházigazgatót az állásából. E nélkül ebből az egészből nem lett volna hír, ettől kapta fel mindenki, hiszen ilyen magas szintű személyes intézkedés egy jogállamban csak rendkívüli esetben, vagy az alsó szintek totális alkalmatlansága, illetve „betartása” esetén lehet indokolt. És mindkét eset „sajtóérett”, azaz joggal hír.

Most tehát két lehetőség van: vagy indokoltan tett ilyen erős intézkedést Orbán Viktor, és akkor Bayer Zsolt ír hülyeségeket, vagy Bayer Zsoltnak van igaza, és akkor Orbán volt az, aki feleslegesen, személyes politikai célokból kavart kiemelt ügyet egy olyan dologból, ami erre amúgy nem lenne indokolt, de ugye a gondos gazda, az erőskezű Apa képének gondozása megér ennyit.

Perszer ennyi még nem „blog-érett”, azaz a FIDESZ kommunikáció belső ellentmondása, illetve az, hogy a FIDESZ saját hibájáért az ellenzéket állítja pellengérre, nem oly raritás, ami elvisz egy bejegyzést.

Az írás egésze már igen. Mert ez a populista FIDESZ hátország, a Bayer – Habonyizmus kvintesszenciája.

Mert hogy is írja Bayer? „….. de a koraszülöttek halnak. Mert gyakorlatilag életképtelenül jönnek a világra. Az ország egyes régióiban persze több a koraszülés. Borsod ilyen régió. S itt nem megkerülhető az anyák felelőssége. Akik végigbagózzák és piálják a terhességüket, nagy valószínűséggel idő előtt fognak szülni. Ez tény. S ha az orvos és a védőnő nem mer kimenni közéjük, mert fél, hogy megverik, az is érdekes kérdéseket vet fel. Mindenekelőtt a felelősség kérdését, amely felelősséget egyesek kizárólag a többségi társadalom nyakába akarják varrni.”

Fél- és háromnegyed-igazságok úgy összerakva, hogy a szalon-rasszizmus azért szépen benne legyen, és főleg az alapüzenet: mi a „rendes emberek” országa vagyunk, és ugye akinek semmije sincs, annyit is ér. Kell tehát a Taigetosz minden értelemben, ezt a hulladékot – amelyik maga tehet arról, hogy ilyen helyzetben van – a rendes emberek nem fogják a hátukon cipelni.

A kiragadott állítás (akik végigbagózzák és piálják a terhességüket, nagy valószínűséggel idő előtt fognak szülni. Ez tény.) önmagában és szakmailag igaz, de az már az ÚJ Rend üzenete, hogy magukra vessenek, úgy kell nekik és szétdohányzott, életképtelen porontyaiknak.

Erről mindig az jut eszembe, amit egy hajléktalan zárójelentésében olvastam: gyógyultan otthonába bocsátjuk… Meg kellene érteni, hogy az állampolgári együttműködés, az önmagukért (és a társadalomért) érzett felelősség, az (minimum) középosztályi érték. Perspektíva, életesély nélkül értelmetlen azt mondani, hogy „miért nem vigyáz magára, miért iszik és dohányzik”, mert hogy minek...  

Marad a kannás bor, mert minden egyéb cél irreális. És – ellentétben Bayer Zsolt társadalomképével – igenis, ezt már a többségi társadalom nyakába kell varrni.

P.s.

Cipollát egyelőre imádja a közönség, és Mario még jegyet se vett.

Megint Szent István, de most a jövő

Egy éve nyílt ki az asztalfiókom, egy éves a blog. Akkor első bejegyzésként az ünnepnek megfelelően Szent István ma érvényes üzenetét elemeztem, némi erős felütéssel. Eltelt egy év, de István nekem azóta újat nem üzent, sem látomásként, sem SMS-ben.

Így most kellő illetődéssel nem a múltról, hanem a jövőről. Ennek megfelelően a legfontosabb kérdésről, a demográfiai válság megoldásáról írok, hiszen a jövő alapja a gyerek, mert ha a jövőnknek nincs emberfedezete, akkor csak Selmeczi Gabriella erős ígéretei nem teszik működőképessé (azaz finanszírozhatóvá) se a nyugdíjrendszert, se az egészségügyet.

Írtam már egyébként itt a blogban is – szülni pedig kell –, hogy a demográfiai helyzet miért a legfontosabb sorskérdés, és érdemi tanulmányom is jelent meg erről a Kritikában, amit a NOL online is lehozott. Persze a „felfedezés” nem az enyém, ezt már sokan mondták és mondják. De ennek ellenére a kérdés zömmel megmarad a „mondják” szintjén, és nem vált tényleges, egyéni és közösségi prioritásokban is realizálódó központi kérdéssé. Az elmúlt évek nagy tanulsága, hogy nem igazak azok a vélekedések, hogy amíg a liberális (=individuális=önző) időszakban az emberek nem csinálnak gyereket, mert ehelyett önkifejeznek, szabadságjogokat gyakorolnak meg önzenek, addig a jobboldali eszmék dominanciája alatt nemzetféltésből és keresztényi alázatból, a család szentségének felismerésével örvendetesen nő a népszaporulat. Nem így történt. Ugyanígy nem működik érdemben a „pénzért gyereket” elv se: egyrészt történetileg és szociálisan se igaz ez, (lásd háborúk alatt és után, illetve az egy főre jutó GDP és a reprodukciós ráta globális összefüggése), de látjuk, hogy az új adórendszer igen jelentős gyermek-kedvezménye elsősorban Matolcsi György vágyserkentő és koraszülötten kinyilvánított statisztikájában hozott eredményt, nem a valóságban. (Ez a blog a jövőről akar szólni, tehát ne bonyolódjunk bele abba, hogy ez a családtámogatási rendszer a „rendes emberek” kinevelését, és nem általában a népszaporulat növekedését célozza.)

Mielőtt bárki félreérti: azt gondolom, hogy a népszaporulat növeléséért (nem a demográfiai helyzet normalizálásáért, mert az tágabb fogalom) az elmúlt egy – két évtizedben ez a kormány tette a legtöbbet. Ez fontos, és tény, de: egyrészt ez még nem elég (nem én állítom, hanem a tények, azaz a gyatra eredmény), másrészt nem elég jó szellemben teszi mindezt, mert mindez kirekesztő, túlidelogizált. Tehát változatni kellene, mégpedig két szinten.

Az első: el kellene végre fogadni és fogadtatni, hogy ez a legfontosabb sorskérdés, és nem csak a „ki beszél itt 50 év múlva magyarul” miatt, hanem a társadalom alaprendszerei és a gazdaság működőképessége miatt is. Ebben a demográfiai struktúrában, ezzel a szokásrendszerrel, a most működő családmodellel, az öngondoskodás üldözésével (lásd: a II-es, III-as pillér démonizálása, az „állam mindet megold” jellegű hitegetés) nem lehet az elöregedést társadalmi szinten kezelni, és akkor a fokozódó ápolási igényt még nem is érintettük… Tehát a problémát súlyának megfelelően kellene kezelni, úgy a kormányzati munkában, mint a közgondolkodásban. Ez ma csak politikai szándék kérdése, mert ugye a Habony Művek bármit megold, és plakáthely, irányítható média meg szerencsére kéznél van…

A másik: a nemzeti sorskérdéseket össznemzeti (nem kétharmados) kérdésként kellene kezelni, azaz tényleges párbeszéd és közmegegyezés kellene.

Ennek előfeltétele a kirekesztő – leszűkítő túlideologizáltság megszüntetése. A gyermekvállalás magától értetődő, az élethez tartozó természetes dolog, öröm legyen, ne pedig nemzetmentő vagy keresztényi kötelesség. És főleg: minden gyermek egyaránt értékes, akár a hagyományos, akár egy ’”másságos” családmodell terméke. A család (mint olyan, bármilyen) a lényeg, nem pedig annak Semjénnek tetsző volta. Tehát le kellene vetni minden kirekesztőt erről a kérdésről. És persze nem kellene állami monopóliumhoz (és persze jólfizető koncessziókhoz) kötni a nemzet jövőjéért való aggódás jogát.

A másik: érdemi kutatás kellene ahhoz, hogy miért nem elég az, amit a mostani kormány tesz, de azt gondolom, hogy a gyermekvállaláshoz valamiféle stabilitás-érzés, jövőkép (jövőben bízás) is kell. A jövő: hogy bízhatok a "linearitásban": azaz lesz munkám, lesznek közművek, biztosan igénybe vehető közszolgáltatások, és persze, hogy becsületes eljárásokkal megtámasztott jogállamban élek, azaz egy tartósan kiszámítható, élhető ország vesz körül.
De ma a jövő kiszámíthatósága egyetlen pilléren alapul: Orbán Viktor tudja mit miért, és nyugi, majd időben megtudjuk… Ez a jövőkép sok embernek (lásd a Békemenet nem lebecsülendő tömege) biztonságot ad, de egyre többen érzik, hogy a NER az NEKR-ként a (Nemzeti Együttműködési Kényszer Rendszere) működik, és a Rétesügyi Minisztériumban a Kubatov listákból pontosan tudják, ki nem kap rétest estére. De a lényeg: a direkt politikától elfordultak jelentős tömegében él valamiféle kiegyezés vágy, hogy ne csak a kétharmad legyen az ország, hanem az egész, úgy ahogy van.

Ezért Szent István ünnepe jó alkalom (lenne) arra, hogy a legfontosabb sorskérdésben elinduljon valami tényleges nemzeti együttműködés. Milyen elegáns lenne azt mondani, hogy ugyan mást gondolunk a világról, de van pár alapkérdés, amit függetleníteni kellene a politikától, amit hosszú távon és tényleges konszenzussal kezelünk. Ezt a népesedéspolitikával kellene/lehetne kezdeni, hiszen magában az alapkérdésben (TÖBB GYERMEKMEK KELLENE SZÜLETNI) nincs nézetkülönbség az oldalak, pártok, felekezetek között.

Ezért kérném szépen, próbálja meg a Kormány, hogy tényleges konszenzussal, valós párbeszéddel fogad el az ország (és nem csak a kétharmad) egy hosszú távú népesedési programot, ami az alábbiakat tartalmazza:

•  melyek azok az alapelvek, amik mentén fog minden kormány dolgozni ebben az ügyben,
• mi az a közép és hosszútávú minimál-program, eszközrendszer, aminek végrehajtását mindenki vállalja, támogatja,
• melyek azok a konkrét rövid és középtávú programok, amit minden szereplő garantál, hogy kormányváltástól függetlenül folyatja, végrehajtja.

Nem vagyok naiv. Azaz nagy valószínűséggel ez is csak hibahatáron belül javítaná a születési mutatókat. De valami talán elindulna ami mutatja, hogy van remény. Mert tényleg ünnepi (és XXI. századi) lenne, ha István és Koppány valamiben egyetértene és együttműködne.

Ennyit most ünnepről, múltról és megbűnhődött jövendőről.

Apa védj meg - Azaz miért működik a rezsicsökkentés?

Politikusok, okos szakférfiak és szaknők próbálják elmagyarázni, hogy miért átverés a rezsicsökkentés, miként fogjuk a többszörösét visszafizetni más ágon, és hogy miért jó az, hogy amíg Gyurcsány akár évi százezret is kaphat az Apró villa medencefűtéséhez, addig a szénnel, fával fűtő kisnyugdíjasok tömege semmit. Fajsúlyosabb érv, hogy miért jövő-ellenes és fenntarthatatlan ez, azaz hogyan romlanak majd a szolgáltatások, hogy lesznek egyre gyakoribbak az áramszünetek, válik névlegesé a 220 Volt feszültség, dehát a neve is: volt. És főleg mindez nem környezet- és energiatudatos, hanem pazarlásra, a rossz technológiák fenntartására ösztönöz, ami ugye nemcsak környezeti-túlélési kérdés, de hosszabb távon a családoknak is drágább.

Kedveseim, értsétek meg: ennek elmagyarázása esélytelen vállalkozás, mert aki így érvel, az nem érti a lényeget.

A rezsicsökkentés nem arról a nyamvadt havi 600 vagy 2500 Ft-ról szól, hanem hogy végre (23 év után) az állam megint minket véd. Van apánk, aki kiáll értünk, aki rászól arra, aki bánt, nem vagyunk magunkra hagyva, van aki minket véd, és ERŐS. És ez mindennél fontosabb ebben a kilátástalan, magunkra-utalt világban.

A ’90-es rendszerváltás egyik legfőbb célja az állam túlhatalmának visszaszorítása volt. A nagykamasz lázadása a saját akaratát mindre ráerőltető szülő ellen. Elegünk volt, hogy minden meg volt szabva, hogy felnőttként is gyerekként voltunk kezelve. Ennek megfelelően nem fizetést, hanem zsebpénzt kaptunk, és a háromévente kapott kimenőről is mindig időben haza kellett jönni. És persze volt hova hazamenni – házgyári 1+2 ½ szoba a nyolcadikon –, és a zsebpénz is biztosan megjött, bár tenni sem sokat kellett érte, de ez akkor se járja. Ezek természetes minimumok, de hol a szabadág???? Így hát szabadságra, önállóságra vágyva rendszert váltottunk.

Aztán kiderült, hogy nem pont így gondoltuk. Mert Ózd-külső mégsem lett a Máriahilfer, és sok helyen már kerítés sincs, nemhogy kolbászból, de cserébe elveszett a biztonság, így nekünk, magunknak kell megvívni, kitalálni minden kis harcot az életért. Hát nem.

Az átlátható – ha nem is szerethető, de egyéni alkukötéseket respektáló – kiszámítható diktatúra helyett jött egy más, láthatatlan – épp ezért sikeresen démonizálható –, mindent átszövő hatalom, ami már nem olyan egyszerűen kiszámítható, akivel nem lehet kvaterkázni, személyes alkucskákat kötni. Hiába vagyok „jó”, ez ma már kevés. Így végre megértettük, hogy mit jelent az iskolában tanult sartre-i mondás: „az ember szabadságra ítéltetett". És úgy tűnik, az ítélet jogerős, itt nincs esély – jó magaviselet estén – a harmadolásra sem…

Az eltéblábolt húsz év után megint azt várják, hogy az állam ne bújjon a rejtőzködő, szabályhozó és utána hátradőlő szerepbe, hanem mondja meg, hogy mit kell tennem, legyenek egyértelmű viszonyulási pontok, és főleg: védjen meg, csapjon oda, ha kell.

És jó érzés az, hogy Apa erős, és otthon a tv előtt meg meri mondani, hogy a szélesvállú szomszéd hülye, és titokban a macskájának is meg meri húzni a farkát.

Szépen kérem, értsétek meg: erről szól a rezsicsökkentés, hogy végre nem az Adam Smith féle láthatatlan kéz irányít, hanem egy nagyonis látható, amely ha kell óv, ha kell lesújt. Ezért falrahányt borsó minden szakmai levezetés és okoskodás.

Segítek

Gondolom, a botrányok miatt gőzerővel folyik a trafiktörvény újraírása, de valahogy nem haladnak. Példát adva a konstruktív ellenzékiségből, felajánlom segítségemet.

Íme a cölöpök, melyek mentén kell megírni az új trafik törvényt.

1)      Élvezeti célból használt, magánfogyasztásra szánt dohánytermék csak

a)      dohányboltban[1] és

b)     e törvény alapján kijelölt kiskereskedésben[2]

forgalmazható.

2)      E törvény alkalmazásában dohánytermék:

a)      szűz-dohány, feldolgozott dohányalapú termék, és vagy

b)     élvezeti célból használt nikotint tartalmazó termék, ideértve az e-cigaretta utántöltő patronját[3].

3)      Dohánybolt árusíthat[4]

a)      dohányterméket,

b)     ezek használatához szükséges eszközöket, kellékeket,

c)      a Szerencsejáték Zrt. által fogalmazott szerencsejátékokat.

4)      Nem létesíthető dohánybolt

a)      olyan épületben, amiben iskola vagy egészségügyi intézmény működik,

b)     ilyen épület/telephely bejáratának 100 méteres körzetében.

5)      Dohányboltot működtetni csak közbeszerzésen elnyert koncesszió alapján lehet.

6)      A koncessziós pályázat fő feltételei:

a)      Pályázni konkrét, a pályázatban megjelölt helyen működtetendő dohánybolt üzemelétetésére lehet[5].

b)     Pályázni csak az árusításban való személyes közreműködésre épülő működtetésre lehet.[6].

c)      Egy pályázó több pályázatot is beadhat, de csak egy dohánybolt működtetését nyerheti el[7].

7)      A pályázat elbírásánál a pályázókat az alábbi sorrendben kell előnyben részesíteni:

a)      aki a pályázat kiírásakor már működtet a térségben trafikot,

b)     aki a pályázat kiírásakor bárhol trafikot működtet,

c)      aki megváltozott munkaképességű,

d)     aki tartósan munkanélküli.

8)      A pályázatok adatai (beleértve a vesztes pályázatokat, az elbírálás szempontjait, azok eredményét és a bírálók személyét) nyilvánosak, és ezeket az interneten külön kérés nélkül közé kell tenni.

9)      A dohánytermékek árusításánál 6% haszonkulcs alkalmazható[8].

10) Dohányboltot reklámozni kizárólag csak a bejárat felett elhelyezett szabványosított reklámtáblával lehet[9].

---

---

[1] A Dohánybolt esetében a nemzeti jelző „nemzetgyalázó”, hiszen negatív, társadalmilag káros fogalmat kapcsol a nemzet fogalmához.

[2] Bizonyos településszerkezet mellett a dohánytermékekhez való hozzáférés másként nem biztosítható.

[3] Az e-cigaretta a dohányzás egyik – kulturáltabb, a környezet számára veszélytelen – formája, ezért forgalmazása is az egyéb dohánytermékkel azonos módon indokolt.

[4] Alkohol árusítása csak akkor lenne indokolt, ha annak forgalmazását egyéb kereskedésekben betiltanák. A szerencsejátékok forgalmazása kivitatandó.

[5] Egyrészt csak így értékelhetők reálisan a pályázatok, másrészt ne az áruházláncok, kúthálózatok válogathassanak utólag a koncesszió tulajdonosok között.

[6] A pályázat célja a kis egzisztenciák támogatása, munkához juttatása. Ezért csak olyan pályázhat, aki maga is a pult mögött akar állni.

[7] A személyes közreműködés kötelme kizárja azt, hogy valaki több trafik működtetését  is megkapja.

[8] A dohányboltok az eredeti 3% mellett a szűkített termékpalettával bizonyosan nem működtethetők rentábilisan. A személyes közreműködés kötelme ugyanakkor feleslegessé teszi a tulajdonosi haszon garantálását, mert munka nélkül így senki nem visz ki pénzt a rendszerből.
[9] A ma tapasztalható óriásplakátok, illetve a dohánybolttól elválasztott egyéb reklámok támogatják a dohányzást és ellentétesek a törvény szellemével. 

Miért büntetik börtönnel azt, amit az igazgató engedélyezett? Már megint a hálapénzről

Bár azt hittem, hogy a hálapénzről már mindent elmondtam, muszáj megint írni erről. Két okból is.

1.      A téma sajnos semmit nem vesztett az aktualitásából, azaz újraindított egészségügy ide, GYEMSZI átszervezés oda: a hálapénz, mint probléma nem csökkent.

2.      A BTK módosítás kapcsán megint felkapott téma lett, lásd a szalagcímek: „Mostantól börtönnel is büntethető a hálapénz”, vagy "Borítékolt börtön".

Az olvasó kapkodja a fejét és tényleg nem érti: ha egy éve törvény alapján az igazgatók engedélyezhették a hálapénzt – ami le is adózandó, mint legális jövedelem –, akkor miért jár érte börtön???

A zavar oka kettős. Egyrészt: a közbeszéd (és az erre alapuló újságírás) a hálapénzt valami egységes, létező és érthető fogalomnak tekinti, holott nem az. Másrészt: az új szabályozás minimum aggályos és pontatlan.

Először a fogalmi tisztázásról. Azt, amit a köznyelv (és a közvélemény-kutatók egy része is) hálapénznek hív, azt az orvosi köznyelv pongyola - pontos megfogalmazással paraszolvenciának (a „para”) nevez, ami ugye egyszerűen csak mellékjövedelmet jelent. Ez pontos összefoglalója annak a sokféle, a betegtől a gyógyítás során, számla nélkül szerzett orvosi többlet-jövedelemnek, amit leegyszerűsítve hálapénznek hívunk. Hibásan, mert a paraszolvencia minimum az alábbi csoportokra bontható:

1)      A „hálapénz”, ami jogszabály szerint kizárólag utólag adható, és

a)      vagy ténylegesen a hála kifejezése,

b)     vagy a szokás alapján adott borravaló jellegű hálapénz, aminek nem sok köze van a hálához.

A kettő közös jellemzője, hogy a beteg nem „vásárolt” semmit, nem kapott előnyt, az orvos, a nővér „csak” tette a dolgát, és a beteg ezt honorálta, vagy belső indíttatásból, vagy a szokásjognak megfelelően.

2)      A más érdekeit nem sértő számla nélküli szolgáltatásvásárlás. Ez az az általánosan ismert eset, amikor orvost „fogadunk”. Ő azt a szolgáltatást nyújtja nekünk, ami a társadalombiztosítástól amúgy is jár nekünk, de mindezt személyes közreműködéssel, személyes odafigyeléssel. Tehát itt egy jogos, akceptálandó igény kielégítéséről van szó, ami másnak hátrányt nem okoz. (Ki operáljon, kinél szüljön a feleségem stb.)

3)      A más kárára történő előny vásárlás. Minden olyan „hálapénzes” történet, ahol korlátos erőforrás elosztásába szól bele a hálapénz: előrébb kerülni a várólistán, hivatalos felár nélkül, a főorvossal „megalkudva” kétágyas szobába kerülni stb.

Ahogy a hálapénz nem egységes, úgy nem azonos a jogi megítélése sem. A jogi megítélés, illetve a lehetséges „elkövetések” az egyes csoportokban az alábbiak.

A „hálapénz” jellegű hálapénz (előny nyújtása nélkül utólag kapott pénz) az, aminek elfogadása a törvények alapján ma is lehetséges. Itt két együttes feltétel van: csak akkor szabad elfogadni, ha az intézményvezető előre, írásban engedélyezte, és az SZJA bevallásban a borravaló kategóriában be kell vallani. A Munka Törvénykönyve kapcsán a félreértés itt az volt, hogy ez a szabályozás nem megengedő volt, hanem szűkítő: a főigazgató csak a hálapénz jellegű hálapénzt engedélyezheti, ami addig is legális volt, tehát nem általában a „parát” engedélyezi. Itt az orvos akkor marasztalható el, ha nincs engedélye hálapénz elfogadására, vagy ha nem szerepeltette az adóbevallásában. Egyébként nem.

A számla nélküli vásárlás – a kriminalitás szempontjából – nem különbözik a más szektorok hasonló cselekményeitől. Fontos, hogy az SZJA bevallás itt nem „legalizál”, mert az az ellenszolgáltatás nélkül kapott jövedelem adózására szolgál, és a szolgáltatások után nem csak SZJA-t, de egyéb közterheket is kell fizetni. A történetet tovább árnyalja, hogy számla kiállítására a közintézményekben általában az orvosoknak nincs is lehetősége. Ma az intézmény (és nem az orvos) állíthat ki a kezelőorvos megválasztásáért számlát, de az OEP ekkor kevesebbet fizet a kórháznak, így a kezelőorvosnak ebből nem jut semmi.

A harmadik csoport, a jogtalan előny vásárlása egyszerű kérdés: sima vesztegetés, ahol egyaránt bűnös a vesztegető és a vesztegetett.

Ami a mostani BTK változást illeti, előszöris tisztázni kell azt, hogy nem ágazati szabályozás született, hanem általános érvényű. A 291. § (1) bekezdése szerint: „aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja (...) bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ez más ágazatokban lehet, hogy kevésbé problematikus, de az egészségügy szempontjából a helyzet valóban „veszélyes”, és hivatalos értelmezést igénylő. A kérdés innentől fogva az, hogy mi is tekinthető jogtalan előnynek? Egy tábla csokoládé? 10.000 Ft feletti boríték? Soron kívüli kiszolgálás a boltban? Hol a határ, és van-e, illetve kell-e határ?

Jogszabály értékű jogértelmezésre van tehát szükség, mert a nélkül akár általában is (minden formájában) bűncselekménynek értelmezhető a hálapénz. A hálapénz jellegű paraszolvenciánál ez abszurd lenne, hiszen ennek elfogadása törvény alapján engedélyezhető, így minimum jogütközés lenne bűncselekményként értelmezni. Szintén egyértelmű az is, hogy a korruptív, vesztegetés jellegű hálapénz bűncselekmény. De a hálapénz zöme az nem utólagos, illetve számla nélküli vásárlás (orvosválasztásért fizetett hálapénz) jellegű, aminek megítélése már lehet problematikus. A száraz jogelmélet alapján a munkaköri kötelességként nyújtott, a betegnek a TB szerint járó ellátásáért kapott többletpénz már lehet jogtalan előny, és akkor ez már bűncselekmény.

A baj tehát nagy, mert egy általános, széles körben végzett – és egyik napról a másikra felszámolhatatlan – gyakorlatot fenyeget börtönnel a törvény. Rendet kell csinálni, ehhez hivatalosan is értelmezni kell a „jogtalan előny” fogalmát, méghozzá úgy, hogy ez az egészségügyben két esetben jelenthessen kriminalitást: ha más kárára nyújt, ígér előnyt az egészségügyi dolgozó (várólista megkerülés, más beépített anyagminőség stb.), vagy ha más erőforrását árulja saját zsebre (VIP szoba, zsebbe felárral). E nélkül a szűkítés/pontosítás nélkül az orvostársadalom nagyobb felét tényleg börtön fenyegetheti.

Azt is tudjuk, hogy egyre vadabb hálapénzes történetek látnak napvilágot. De aki kicsit is szakmai módon közelít, az azt is tudja, hogy mint ahogy csak béremeléssel nem lehet megoldani a kérdést, ugyanúgy börtönnel se. (Ugye emlékszünk a Szakma régi mondására: tisztességesen -azaz többszörösre- megemelni az egészségügyi béreket, és aki ezután is kér, elfogad, arra csapjon le a törvény szigora. De ez a mondat a "tisztességesen megemelni"-vel kezdődik, amiről szó most nincs.) A megoldás lényegi eleme a hiány megszüntetése, illetve a valós igényel legális, számla alapú kielégíthetősége. Ehhez tisztességesen meghatározott szolgáltatási csomag, ehhez kötötten legálisan megvásárolható többlet/kiegészítő szolgáltatások, és átlátható, transzparens döntési mechanizmusok kellenek. Fel kell fogni, hogy a feketepiac rendőrrel, börtönnek nem számolható fel, csak a legális (kínálati) piac kialakításával. Ne feledjük: a hálapénznél nincs fogyasztóvédelem, nincs számon-kérhetőség, és sokszor még azt sem tudjuk, valójában mit is vettünk. ("Doktor úr, ugye tetszik vigyázni")

Hogy akkor most mi lesz? Tudjuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és ilyen égető orvoshiány mellett nem lehet az orvosok felét bezárni, tehát a nyomozó szervek, ügyészség és bíróság bizonyos értelmes önmérsékletet fog tanúsítani. És különben is: hálapénz nélkül szétesne a rendszer, mert annyi pénz meg még a választások előtt sincs a számtanpéldákban, hogy azt bele lehessen tenni.  Így marad az orrhúzogatás és a hálapénz, meg a fenyegetettség, hogy azért akire nagyon akarunk, le lelet csapni.

Én nem ilyen világot szeretnék. Ne az legyen a főszabály, hogy elnézőek vagyunk, de aki nem tetszik, arra azért vonatkozik a törvény – hiszen írva vagyon –, hanem legyen egy betartható, a valóban kriminális eseteket kiszűrő, de csak azokat sújtó szabályozás!